Hír

A tűzihorganyzott bevonat előállítási elve
A tűzihorganyzás egy kohászati ​​kémiai reakció folyamata. Mikroszkópikus szempontból a tűzihorganyzás folyamata két dinamikus egyensúlyt foglal magában: a termikus egyensúlyt és a cink-vascsere egyensúlyát. Amikor az acél alkatrészeket 450 ℃ körüli olvadt cinkbe merítik, az acél alkatrészek szobahőmérsékleten elnyelik a cinkfolyadék hőjét. Amikor a hőmérséklet meghaladja a 200 ℃-ot, fokozatosan nyilvánvalóvá válik a cink és a vas közötti kölcsönhatás, és a cink beszivárog a vasacél alkatrészek felületi rétegébe.

Ahogy az acél hőmérséklete fokozatosan közeledik a cinkfolyadék hőmérsékletéhez, az acél felületi rétegén különböző cinkvas arányú ötvözetrétegek képződnek, amelyek a cinkbevonat réteges szerkezetét alkotják. Az idő múlásával a bevonat különböző ötvözetrétegei eltérő növekedési sebességet mutatnak. Makroszempontból a fenti folyamat abban nyilvánul meg, hogy az acél alkatrészeket cinkfolyadékba merítik, ami a cinkfolyadék felületének felforrását okozza. Ahogy a cink-vas kémiai reakció fokozatosan kiegyenlítődik, a cink folyadékfelület fokozatosan megnyugszik.
Amikor az acéldarabot a cink folyadék szintjére emeljük, és az acéldarab hőmérséklete fokozatosan 200 ℃ alá csökken, a cinkvas kémiai reakció leáll, és tűzihorganyzott bevonat keletkezik, amelynek vastagsága meghatározott.
Tűzihorganyzott bevonatok vastagsági követelményei
A cinkbevonat vastagságát befolyásoló főbb tényezők a következők: az aljzat fém összetétele, az acél felületi érdessége, az aktív elemek szilícium és foszfor tartalma és eloszlása ​​az acélban, az acél belső feszültsége, az acél alkatrészek geometriai méretei és a tűzihorganyzás.
A jelenlegi nemzetközi és kínai tűzihorganyzás szabványok az acél vastagsága alapján szakaszokra vannak osztva. A cinkbevonat globális és lokális vastagságának el kell érnie a megfelelő vastagságot a cinkbevonat korrózióállóságának meghatározásához. A termikus egyensúly és a stabil cink-vascsere-egyensúly eléréséhez szükséges idő a különböző vastagságú acél alkatrészeknél változó, ami eltérő bevonatvastagságot eredményez. A szabványban szereplő átlagos bevonatvastagság a fent említett tűzihorganyzás elvének ipari gyártási tapasztalati értékén, a helyi vastagság pedig az a tapasztalati érték, amely a cinkbevonat vastagságának egyenetlen eloszlásának és a bevonat korrózióállóságára vonatkozó követelmények figyelembevételéhez szükséges. .

Ezért az ISO szabványok, az amerikai ASTM szabványok, a japán JIS szabványok és a kínai szabványok kissé eltérő követelményeket támasztanak a cinkbevonat vastagságára vonatkozóan, és a különbség nem jelentős.
A tűzihorganyzott bevonat vastagságának hatása és hatása
A tűzihorganyzott bevonat vastagsága meghatározza a bevont részek korrózióállóságát. A részletes tárgyaláshoz kérjük, tekintse meg az American Hot Dip Galvanization Association vonatkozó adatait a mellékletben. Az ügyfelek választhatnak a szabványosnál nagyobb vagy kisebb horganyrétegvastagságot is.
Nehéz vastagabb bevonatot előállítani az ipari gyártás során olyan vékony acéllemezekhez, amelyek sima felületi rétege legfeljebb 3 mm. Ezenkívül az acélvastagsággal nem arányos cinkbevonat vastagsága befolyásolhatja a bevonat és az aljzat közötti tapadást, valamint a bevonat megjelenési minőségét. A túl vastag bevonat a bevonat durva megjelenését, leválásra hajlamossá teheti, és a bevont részek nem viselik el az ütközést a szállítás és a szerelés során.
Ha az acélban sok aktív elem van, például szilícium és foszfor, akkor az ipari gyártás során is nagyon nehéz vékonyabb bevonatot előállítani. Ennek az az oka, hogy az acél szilíciumtartalma befolyásolja a cink-vasötvözet réteg növekedési módját, ami a zéta fázisú cink-vasötvözet réteg gyors növekedését okozza, és a zéta fázist a bevonat felületi rétege felé tolja, ami durva és a bevonat fénytelen felületi rétege, ami szürke, sötét bevonatot hoz létre, gyenge tapadóképességgel.
Ezért, amint azt fentebb tárgyaltuk, a tűzihorganyzott bevonatok növekedése bizonytalan. Valójában gyakran nehéz elérni a bevonat vastagságának bizonyos tartományát a gyártás során, ahogy azt a tűzihorganyzott szabványok előírják.
A vastagság nagyszámú kísérlet után, különféle tényezők és követelmények figyelembevételével generált tapasztalati érték, amely viszonylag tudományos és ésszerű.